Amikor betegek vagyunk, nem teljesen úgy működik a szervezetünk, mint máskor. Ilyenkor egy legyengült állapotban vagyunk, rosszul érezzük magunkat, sok minden nem esik jól, ami egyébként igen. Gyakran ilyen a cigaretta is: amikor igazán beteg az ember, kapar, fája torka, köhög, alig kap levegőt, sokszor nem sok kedve van rágyújtani. Emlékszem, apukám, aki akkor több, mint 20 éve dohányzott, egyszer nagyon lebetegedett, sokáig is tartott, majdnem 2 hétig rá sem bírt nézni a cigarettára. Itt lett volna a remek alkalom a leszokásra, de nem, amint jobban lett, rágyújtott, és ott folytatta, ahol abbahagyta (azóta már sikeresen leszokott szerencsére). És ezt rengeteg ember játssza el. Még rosszabb, amikor olyan szintű a sóvárgás, hogy betegen is erőltetik a dohányzást.

Rosszabb lesz a helyzet ettől?

Igen, egyértelműen. Egy légutakat is érintő betegség esetén amúgy is nehéz a légzés, nyilvánvalóan nem jó, ha ilyenkor még cigizünk is. A köhögéssel járó betegségek esetében borítékolható, hogy ha nem vagyunk képesek legalább csak felfüggeszteni a gyógyulásig a dohányzást, nagyon el fog húzódni a köhögős időszak. Ezt ex-dohányosként a saját bőrömön is tapasztaltam, mikor jó pár éve a durva megfázáson már régen túl voltam, de a köhögés majdhogynem végigkísérte a telet. Mindez azért, mert nem bírtam ki, hogy ne gyújtsak rá, még akkor sem, amikor megszólalni alig tudtam, annyira fájt a torkom. Hogy megérte-e? Természetesen nem, de akkor ezzel nem foglalkoztam.

E-cigivel is hasonló?

Jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon az elektromos cigarettával kapcsolatban is hasonló-e a helyzet. Nos, ha már egy ideje e-cigizünk, akkor nem. Az e-cigi ugyanis nem köhögtet – kivéve, ha először használjuk, és még nem szoktuk meg. Fontos leszögezni, hogy a tüdőnek az a jó, ha semmilyen nem odavaló anyag nem kerül bele, ezért nyilvánvalóan az elektromos cigaretta sem fogja előrevinni a gyógyulás folyamatát, de nem is hátráltatja. Ha tehát betegen is úgy érezzük, semmiképpen nem bírjuk anélkül, hogy dohányoznánk, válasszuk az e-cigit, így legalább nem ártunk magunknak – és ki tudja, lehet, hogy végleg át is tudunk rá szokni!